Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

58

nősz Emberek a’ főidi gyönyörűségekkel, mint* egy lopva, és a’ Világ’ Birájának, az Ur Istennek megegygyezése nélkül élnek; akkor az igazak minden félelem nélkül, és nyilván űlik- meg az életnek öröm-innepét, és élnek annak gyönyörűségeivel, az Egeknek baráttságos hely- be-hagyásával, semmi a’ véttségbŐl származó félelem nem gátolja az ö örömöket. Az Istennek áldása vagyon mind azon, a’ mit ők bírnak ; az ő oltalma körűl-vészi őket, és azért, vagyon, éneklésnek és szabadulásnak szava az Igazaknak sátoraikban. ’Sóit. CXVIII: i5. Az egész természetbe vagyon ő reájok nézve valamely méltóság, a’ melyet mások nem es- mérnek. Az ő kegyességek azt okozza, hogy egy világos fény terjed az Egekből, az ő földi jóllételekre; és egy pontba egygyezteti a’Mennyei Hatalmasságoknak, és a’ földi tárgyaknak kellemetes tekinteteket. Ok nem csak hogy az életnek ártatlan gyönyörűségeivel éppen oly’ bátran és bővönn élhetnek, mint mások, de e’ felett még ezen gyönyörűségek mellett örvendenek, az Istennel való egygyességekben. Mindenben, a’ mi Szép, vagy jó, látják ők, az 6 kezének nyomait. Midőn látják a’ természetnek Szépségeit, eszekbe vészik az embereknek, a’ mesterségekben, és tudományokban való gyarapodásokat, midőn élnek a’ társaságbéli élet-