Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

55

»égnek lstápja légyen ; és mostani ezélom azért néktek megmutatni, hogy az éppen oly5 nagyon szükséges a’ jólléteinek érzésére, mint a5 keserűségeknek vigasztalására; hogy a5 Szerencse, ha szabad ligy Szóllanom, egyedül a’ kegyeseknek szerencse, de akár kinek-is másnak, minden Szép fénnyé mellett-is, semmit érő, és örömöktől üress lészen.

A’ 5Sóltár író, a5 Természetnek egy legnagyobb tárgyát vészi-fel például, hogy a’ legvirágzóbb emberi jólléteit leírja. De kire hatá- roztatik ezen leírás ? Az előbbeni tanítás Szerént arra; A’ ki a Hitetleneknek tandtsokon nem jár, és a bűnösöknek útjokon nem állt és a csúfoióknak székekben nem ül: Hanem az Ur Törvénnyé ben vagyon gyönyörűsége. 5Sólt. I:— i, 2. Egyedül ez: olyan, mint a’Jol- ly óv izek mellett plántálialolt termo Fa. — De a’ mint továbbá hozzá-tészi: Nem ügy a5 Hitetlenek j mert azok bár akár mely bóldogok- nak-is tartassanak — a’ Világtól, még is valósággal csak olyanok, mint a’ polyva, melyet a’ szél ide 5s tova hány. 5Sólt. 1: 4- Ezen tanit- tásnak erősittésére — némely környülállásokat fogok elő hozni, a5 melyek megkülömböztetik egymástól a kegves embernek, és a’ vétkesnek jóllétét, és végre fogok Szóllani, azon Veszedelmekről és nyomorúságokról, a’ melyekbe ezen