Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

5a

intézet, jóllehet közönségesebben ezt követik, közelebbi megvi’sgálas után hijábavalónak és csalárdnak fogja magát mutatni. Mert az emberi okosság a’ világnak véletlen és erőszakos változásaival szembe nem Szálhat. Midőn ezen sebess folyamatok egész erővel kiáradnak, egy Szempillantásban elmossák azon töltéseket, a* melyeket a’ Bölcsesség oltalom gyanánt felhányt, és valamint a’ tudatlant, éppen úgy az eszest-is, elborittyék; Egyszersmind az ilyen emberek magokat egy igen nyughatatlan életre kárhoztattyak. Ok az ő napjaikat Szüntelen való félelem között töltik, minden történetre fi- gyelmezvén, minden zördűlésre megrettenvén, és Szándékjokat minden űjjabb történet Szerént megváltoztatván. De ha minden ő oltalmazó bástyájokon keresztül ront a’ nyomorúság, ők abban reménység és vígasztalás nélkül maradnak. —

Az a’ Planum, a’ melyet ennek éppen ellenibe, a’ Vallás mind dicsősség^sebbnek, mind a mi bátorságunkra hathatósabbnak lenni a- jánl, abból állj hogy akár mi következzék-is, kötelességünket telyesittsük, és annak következéseit az Istenre bízzuk: a’ ki ezen planum szerént akar cselekedni, tégye magaviseleté’ si- normértékének, a* ’Sóltár írónak ezen Szavait : Bízzál az Urban, és cselekedjél jót. ’Sóit,