Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

kijelentés, hogy az embereknek, állapottyokhoz illő tanítást és megnyugtatást adjon, két Főpontokban — elsőben, a’ mennyiben Ők vétkesek az Isten előtt, és másodszor, a’ mennyibe nékiek a’ világ’ bajaival kell küszködni. Az első tekintetbe nékiek egy közbenjárót és meg- engesztelődést mutat; a’ másodikba pedig ígéri nékiek a’ kegyelemnek és vígasztalásnak Lelkét. Ez egy tökélletes megnyugtatás, mely mind lelki, mind testi nyomorúságainkra elhat: Ugyan az a’ kéz, mely a’ bűnein bánkódónak bocsánatot, és a’ gyengének Segedelmet nyújt, az ád vigasztalást és reménységet a* megkeseredettnek.

Ezen tekintetbe különös figyelmetességet érdemel tŐlletek az, hogy a’ Szent írásban az Ur Isten leggyakrabban nevezi magát nyomorultak’ óltalmazójának.

A’ szánakozás az ő természetének azon tulajdonsága, melyet leggyakrabban és külörob- külömbféleképpen terjesztett Szemeink’ eleibe, hogy magát a’ maga dicsősségébe, a’ mi gyengeségünkhöz alkalmaztassa, és nékünk keserűségeinkbe vigasztalást nyújtson. Minden kö- nyörgéseket hall, de még-is az vagyon a’ Szent írásba, hogy a’ Szegénynek kiáltására, és ay nyomorultaknak könyörgésére ’Sóit. IX: i3. ’Sóit. CII: íÖ, különösön figyelmei. Minden te4o