Blair, Hugo: Blair Hugo' tizennégy prédikátzióji (Kolosvár, 1827) - 10.496

Ő minden elcsüggedés nélkül elhagyhattya a’ jólléteinek fényességét, és félre-álhat az árnyékba. A* Világnak sokféle kellemetességeitől el- lévén rekesztve, talám kéntelenittetik magát Szorossabb határok közzé vonni; de ezen szo- rossabb határok között-is megtud elégedni.

Az Ő nevezetesebb gyönyörűségei mindenkor csendesek, ártatlanok és mértékletesek voltak; és ezeken legkevesebb hatalma vagyon a’ világ’ változandóságának. Az ő Szíve neki egy birodalom, és azt ő még birja, még használ- hattya.

Nem a’ világ adta volt néki mind azt, a* mi őtet boldoggá tette, és így nincsen is hatalmában, akár mely kegyetlenül űldözze-is, hogy őtet mind attól megfoszsza.

2.) Az Életnek viszontagságai, másodszor, a* jó emberekre való nézt, az ő elmúlt magok- viseletekről való emlékezet által könnyebbittet- nek; holott ellenben azok, a’ gonosz emberekre nézve, éppen ezen emlékezet által, terhe ed- nek. A’ meddig az életnek vidám és foglalatossággal tellyes Szakaszsza tart, addig a’ bűnös valamennyire elkerüli a’ Lelkiesméretnek hatalmát. A’ foglalatosságoknak és gyönyörűségeknek árjába keringvén; intézeteket csinálván, vagy azoknak végbe-vitelében igyekezvén, a’ reménységtől tápláltatván, vagy kívánságaik