Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
81 nem kerülhettek. Hihetőképpen VII-dik fzázadban «sett ez meg, midőn a’ Saracenusok Palsestinába rohantak, és azt magokévá tették. Tartottak ettől a’ ízerentsétlenségtöl a’ Jerusalemi Püspökök; ’s azért már Eudoxiának üdéjétől fogva az Ereklyékkel igen adakozók kezdtek lenni. Ekkor hozathattak Rómába az érentett darobok is, mellyeket IV-dik Fülöp Spanyol király ezüstbe foglaltatott, és mostanáig is Ka- rátson napján köz tifztelet végett az említett Templomnak öreg oltárára kitefzik; egyébként pedig az alatt barlang formára kéfzültt helyen tartatnak. Blan- chinus, és Christophorus Batellus közre botsátott munkáikban tudományosan megmutattyák, hogy ezen fzent Ereklyéknek Romába való hozatása 642-dik efzt. esett, melly üdéig az említett Templom Jzent Mariának , havi Jzent Mariának (lásd alább havi B. Afzfzony napját), Liberius, Sixtus, Urunk fzent Annya Basilikájának neveztetett, 642-dik eíztendÖlöl fogva pedig egéfz 64g-dikig Theodorus Pápa alatt jáfzolnál levő fzent Mariának kezdett hivattatni *) ( Tartsd öfz. Bened. XIV. *) Ezen jáfzolrol XI-dik Kelemen Pápa, midőn 170 i-dik efzt. a’ fenn nevezett Templomban Kardtson napján misézne, egy Horniliában helyesen mondgya ezeket: Gratulemur, dilectissimi felicitati nostrae: nobis quippe datum est hodie in hoc sacratissimo Templo, in hac ipsa, ad quam litamus, ara prope intueri, ac venerari sacra Cunabula Salvatoris. Hoc in Prce- sepi reclinatus aeterni Patris Unigenitus Filius in. similitudinem hominum factus apparuit, et habitu III. Rifs,
