Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

68

vei eggyütl vízbe fúlt. AretélkedŐtársának halála után Constantinus pompásan ment be Romába, a5 hol örömmel fogadtatott. Örök emlékezetre a’ pia- tzon kő kerefztofzlopot állíttatott fel ezen aláírás* fial: Hoc salutari signo, vero fortitudinis indicio, civitatem tyrannidis jugo liberavi. — Ezzel az ud- vosseges jellel, az erősségnek igaz jelével, ci varast a’ kegyetlenségnek igájától megfzabadítot- tam. Ezután Constantinus a’ Kerefztények Istenének állhatatos imádója volt, olvasta a’ fzent írásokat, társalkodóit a’ Püspökökkel, megtanulta a’ kerefztény Hitnek ágazatit, és maga is Kerefztény lett. Ö vofí első kerefztény Tsáfzár, megtiltotta a’ Kerefztényeket üldözni , valamint a’ bálványozást is ; amazoknak roppant Templomokat építtetett, és minden kitelhetőképpen kedvezett, emezekét pedig vagy ledöntette, vagy a’ Kerefztényeknek fzá- mára átengedte (Lásd Litur. I. R. 48. lap.), főképp minekutánna Licinius nevű Tsáfzár-társán is, ki a5 Kerefztényeket hasonlóképpen üldözte, a’ kerefzt- záfzló alatt győzedelmeskedett. Krislus Kerefztének bötsülétéért pedig a’ gonofztévöket is kerefztre feszíteni megtiltotta (Euseb. de vit. Const. L. I. c. 22.

23. 24. 33. 58. L. II. c. 7. 8. 9. Socrat. L. I. c. 1. Sozom. L. I. c. 5- 8. Niceph. Baron. T. III. Cosm. Schmalfus Hist. Rei. T. III. p. 2—9. item 17 — 23, Miliőt Hist. Uni vers. T. IV. p. g —2 4 recens, chri- stiani.) ’s a; t.

2. Sokkal inkább növekedett Kristus Kerefzfcé- nek bötsülete, minekutánna az ö valóságos Kerefzte

felta-