Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

63

nak üdeje; a’ fzolgák, jobbágyok, alatt valók elvetvén a5 hivatalbéli dolgaikat, és az engedelmességet, mind fegyverhez fogtak volna. Zendülés, zűrzavar, öiTzeviíTzahányás lelt volna a’ közönséges naprend, Ezzel pedig Jesus nein igen ajánlotta volna az Ö Religióját a’ Fejedelmek, Magistratusbéliek, birtokos Urak, és akkori üdöben nem tsak a’ Zsidókon, hanem tsak nem az egéfz világon uralkodó Romaiak előtt. Megtörténhetett volna még az is, a’ mitől fzent Jeronimus után Aquini Tamás is (art. 5. ad 4) tartott, hogy az egyiigyü nép, melly Jesust fzeret- te, tsudálta, és követte, a’ halálát meggátollya, ’s így az isteni Gondviselésnek plánumával ellenkezzen a’ tudatlanok és tsekély elméjüek pedig megbotrán- kozzanak benne, és az Istennek hatalmát balul fogják fel. De az Ő halála után másképpen fordultak mindenek. Hová tovább jobban kivilágosodott, a’ mit Jesus éppen fzenvedése alatt Pilátusnak mondott, hogy az Ö orfzága nem ey világból való (Ján. .XVIII, 36), hanem lelki és erővel telly es, melly e’ földön kezdődik, és még akkor is megmarad pedig örökké a’ mennyben, mikor minden földi hatalomnál , és orfzággal eggyütt az eg és a’ fold elmúlik (Mát. XXIV, 35. Luk. I, 3a, 33. I. Kor. XV, 24—28). Szembetűnő lett az is, a’ mit fzent Pál a’ Korintusiakhoz írt, hogy az Isten az emberi nemzetnek üdvözlésére a3 világnak bolondit, erote- lenit, nemtelenit, és a’ mik nintsenek, válafztotta, hogy megfzégyeníttse annak böltseit, erőseit, nemeseit, és a’ mik vannak, hogy senki se ditsekedhes-