Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

52

kerefzlfat, hogy az akkori ízokás izerinfc maga vigye fel a vefztőhelyre ; mikor pedig az alatt elfáradt , és már nem bírta, Majorból haza menő Cy- renei Simonra ütöttek, hogy oda segíttse. Megintette Jesus a’ siránkozó afízonyokat, hogy ne rajta , hanem magokon, és a’ fiaikon sírjanak; mert jönnek napok, medrekben boldogoknak magafztal- tatnak a’ magtalanok. Mikor a’ helyre értek, némclly jó fzíviiek mirrhás borral megkínálták, hogy azzal mintegy bóditlsa el az érzékenységeit, hogy a’ fájdalmakat annyira ne érezze: de Ö illetlennek tartotta így eltántorodva kimúlni, nem is arra rolt gondgya, hogy a’kínokat kerüílye, hanem a’ válságunkért elfzenvedgye, azért azt el nem vette. Azonnal levetkeztették, és a’ kerefzthez fzegezték ötét '*), mellyen midőn függne, káromolták , tsúfolták,

és agykoponyát tefz; úgy neveztetett pedig egy vefz- tohely a’ lenyakaztattaknak, és ott temettetteknek ka- ponyáitol. A’ kerefztényeknek örök emlékezetre méltó ez a’ hely, meri azon a’ mi Urunk fefzíttetett fel (Mát. XXVII, 33.). Deák fzóval Calvariának hittak (Jdn. XIX, 17.). Jerusalemnek nyugoti réfzén feküdt, és hihetőképpen domb volt; mert a’ Romaiak közönségesen felhelyeken vefztették a’ gonofztévoket, Jerusalem körül pedig több hegyek és dombok állottak (Zsolt. CXXIV, 2.).

*) A’ kerefzt a’ hajdani Syrusoknál, Egyiptombélieknél, Persáknál, Görögöknél, és Romaiaknál fzintúgy' mint nálunk az akafztófa legalábl) való embereknek, rab- lzolgáknak, gyilkosoknak, latroknak és pártütoknek ki végeztetésére fzánlt, a’ Nemesekre, Vitézekre, és

Or-