Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

50

sék, megpökdossek, megpofozzák, királyi páítzo helyett nádfzálat adgyanak a’ kezébe, és belőle mint fársángi királyból tsúfot űzzenek, gondolván, hogy ha ennyire meggyalázva, és saját vérébe keverve megláttyák, megelégedik a’ fzívek d ühössége, és a* halálát nem kivánnyák. De ők, mihelyest Jesust eleikbe vitette, még inkább néki dühödlek , és azt kívánták, hogy fefzíttse meg, kiilömben a’Tsáfzár- nál bevádollyák, hogy a’ pártütöknek pártyát fogja. Megijedt erre Pilatus , és megengedte, hogy fefzí- tsék meg: mindazonáltal hogy legalább jelképben mutassa meg, hogy ő refzt nem akar halálában venni, elöltök megmosta a’ kezeit, és azt mondta, hogy ártatlan ö ez igaznak vérében. De a* Zsidók

nem

túrás. Jesusrol bizonyosan meg nem határozhatni, ha a’ Zsidók vagy Romaiak ízerint ostoroztatok - é meg, ’s azért az ütésnek fzáinát sem tudhatni. A’ bizonyos , hogy az ostorozás mindenkor egy fennvigyázó Tifztnek jelenlétében esett meg (Ap. Tsel. XXII, 2á.); ’s azért az ütés sem mehetett többre vagy kevesebbre, mintsem a’ Törvényfzck meghagyta. Pilátusnak nem volt fzándéka Jesust halálra ostoroztatni, mert még azutan is fzabadon botsáttalásdn dolgozott, és minekutanna minden igyekezetét sikeretleunek látta, és úgy hagyta Jesust a’ Zsidók’ letfzésére, jó darabig egéfz a’ Varason kivülig maga saját vállain vitte a' kerefztet. — Mondgyák, hogy Tiberius Tsáfzár Pilátust ezen Ítéletért fzámadásra vonta, emez pedig kétségbe esvén ön magát megölte volna. Többi között Helvetiában Lucerna és Unterwalda között még most is egy tóra mutálnák, a’ mellében életének végére járt volna.