Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

pápai hatalomnak tellyességéböl árad, és ha a’ Pápa Monarcha, annyi üdéig, és annyi helyeken a’ Pápának minden tudta nélkül tett Püspök, és Papfzente- lések, és Zsinattartások merő törvénytelenségek, és jusbitanglások voltak; akkor fölöslegesek a5 Con- ciliomok és azoknak végzései, nem az Ekklesiáknak megeggyezéséböl, hanem a’ Pápának akarattyábol vefzik a’ kötelező erejeket, mellyet, ismét a’ Pápa az ő tetfzése fzerint megfzüntethet; akkor h* Püspökök sem valóságos avroxQaraV, hanem tsak a’ Pápának tanátsnoki; akkor a’ fzakadás üdéjén, vagy a1 Pápának halála után a’ Zsinatok törvényesen ÖÍzve nem gyűlhetnek, Sem törvényes végzéseket nem tehetnek.

De nem is egyeles kormánynem az Anyafzent- egyháznak kormánnyá , mert annak ágai nintsenek a’ Monarcha, Aristo vagy Demokraták között fel- ofztva. Nem unió sem Systhema Civitatum, mert a’ rideg Ekklesiák nem különváló, magában álló, független, és saját törvényekkel kormányozott, megmefí közös fejedelem, vagy törvények alávetett lestek, hanem az ö Püspökeikkel, és a’ Romai Pápával eggyütt mivoltosan egy egéfzet tefznek úgy, hogy fzent Pál fzerint solan egy test vagyunk Kri- stusban, minclenikünk pedig eggyik a3 másiknak tagjai (Rom. XII, 5.).

Valamint hajdan a’ Zsidóknak Respublikájában a’ Theokratia eggyetlen egy kormánynem volt: űsy más tekintetben, és másképpen elintézve a’ kerefz- tény egyházi Elöljáróság is eggyetlen egy az Ö nemé503