Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

4fr

bot, és Jánost magával vévén, bellyebb ment, és egy kőhajitásnyira elvállván tolok , a’ mennyei At- tyához imádkozott, hogy ha lehetséges, múllyon el a’ fzenvedés pohara. Kétfzer félbefzakafztotta az imádságát, hogy az álomtol elnyomatott Tanítványt felébrefíze. A’ harmadik imádságára egy angyal jelent meg, a3 ki ötét bátorította. Azonban ott teremnek a’ Papi Fejedelmeknek, és a3 Nép’ Véneinek fzolgái lámpásokkal, kötelekkel, kardokkal , dorongokkal megfogni Jesust, és Judás a’ vezérek, kitől nagy lelküen elfogadgya az árúló tsókot, tsak ezt mondván néki: Juda ! tsóhlal árúlod-é el az ember fiát! Azután a’ sereg eleibe megy , és kérdi: Kit leer estele? feleiének ezek : a? Náztírethi Jesust, a’ mire Jesus: Én vagyok, és erre tüstént lerogytak aJ lábaikról, mintha valamelly titkos isteni erő ütött volna rajtok. Jesus még egyfzer megkérdezte őket, hogy kit keresnek, és ők is hasonlóképpen feleltek, mint előbb. Péter látván a’ ve- fzedelmet kardot rántott, és azzal vagdalódzott, el

is

meglátogatta a’ Templomot, tiízlelte a’ sírnak tartott helyet, sót a’ Törökök is fzinte tsókolással tifztelik. Megeggyeznek vele több írók is. Quaresmius (in Elu- cid. Terrae Sanct. L. IV. c. 1. se<j.) még azt is feljegyzetté , bogy Nagy ß. Allzony napján a’ Franciscanu- sok ide kimennek ,‘és az egéfz napot itt töltik. Azonban Petrus a valle Aleppóbol írtt levelében 161G. efzt. a’ sírt Templomon kívül, és ötven lépésnyire maga« sabban helyhezteti. Meglehet, hogy a’ Templomban tsak a’ koporsó saraglya, mellyet a’ köznép fxent Mihály lovának mond , tar tátik;