Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

454

felemelte, a’ miről alább a’ Pátriárkáknál bővebbed fzóllunk, mindenképpen egyenlők akartak lenni a’ Jlomai Pápákkal. Kivált bbjtölőnek nevezett János Constantinopoli Pátriárka vágyott az oixovfiF.viy.oQ (universalis, mindenhová terjedő hatalmú) Pátriárka nevezetre, Nagy fzent Gergely pedig Kristusnak fzavait és példáját elméjében tartván, inkább alázatossággal mint nagyravágvódással akarta magát kimutatni, és nem tsak Jánosnak gőgösségét több Levelekben megfeddette , hanem magát is az Istenfzol- gái Jzolgá/ánaí nevezte, melly nevezetet az ö üdéjétől fogva a’ többi Pápák is egéfz mái napig megtartottak.

181. §.

jf megJioltt Vápáért való VxequiáJc.

Mikor a’ pápai Szék kiürül, a’ mi közönségesen a’ Pápának halálával esik meg, az egyházi dolgokat négy jelesebb Cardinalisok intézik el, úgymint az első Cardinalis Püspök, első Cardinalis Presbyter, első Cardinalis Diakónus, és első Cardinalis Kamarás. Ezen utolsónak tiíztében áll, mi- helyest a’ Pápának halálát meghallotta , a’ holt testet fzemiigy alá venni, melly alkalmatossággal öfz- vegyiijti a’ pápai Kamarát, azzal a’ Boldogulttnak fzobájába megy, letérdepel, imádkozik, a’ holttat önneven híjjá, fzenteltt vízzel meghinti, ríj járói a’ haláfzgyürüt levonnya, vagy a’ Komornyik által ievonattya, és magához vefzi. Ezen történet írásba

te-