Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
447 kifogást sem fzenvedhetnének , és ollyan móddá!, mint a’ canonisáltt Szentekét fzokás, közrebotsáttya. 3. Megeshet ugyan, hogy egyvalaki valamellv Istenfzolgájának fzentségéröl, marliromságárol, tsu- datetteröl, jövendöléséről, jelenéséről igen győző okok vagy saját tapafztalása után bizonyos, p. o. tsudálatosan meggyógyult, vefzedelemböl kifzabadult, ’s azért magát hathatósabban öfztönözöttnek érzi, hogy annak tifzteletét elömozdíttsa ; az il jen esetekben nem tiltyák a’ Pápák az lstenfzolgáinak képét a’ törléntt tsudával, jelenéssel, jövendöléssel, er- Löfoös tettel, mártiromsággal írni, fogadásiigyelö emlékeket kéfzíltetni , életírásokat közrébotsátani; hanem a’ képeket, és a’ fogadásügyelő emlékeket a’ Püspöknek vizsgálattya alá kell botsátani, a’ ki azokat vagy helyben haggya, vagy jobbra változtattya , de nem engedi meg azokat a’ Templomban vala- melly fzembetünö helyre akafztani, hanem félreesőre p. o. a’ sekrestyébe, ’s itt is a’ rejtekebbre; az életírásnak elejéhez és végéhez pedig ollyan egy Protesta- tiot (mellj nek példánnyát Bened. XíV. de Beat, et Canon. SS. L. II. App. 1. olvashatni) vagy erősítést kell fiiggefzteni a’ mellyben a’kiadó vitassa, hogy az Tstenfzolgájának, fzentségét, márliromságát, tsudáját, jövendölését jelenését a’ Romai fzent Széknek megbi- rálása előtt nem meghatározottan, és mint minden kifogásnál feljebbvalót, hanem tsak mint ridec véleményt elöadgya, és közre botsátfya. Megengedik ezeket a’ Pápák, hogy ne láttassanak a’hívek ajta- tossagat es a Szentek tífztelelet ke/zakarlva meg akarni