Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

443

kasba vett fzertartásokkal p. o. snvegöléssel, köfzön- iéssel, térd ’s főhajtással , tsókolással, életírásaiknak olvasásával , képeiknek felavatásával , emlékofzlo- pókkal ’s a’ t. nem tsak a’ házainkban , hanem közönséges nyilvánvaló helyeken , az útfzákon, a’ Gyülekezetekben , Tanáts , Törvényházakban ’s a’ t. tiPz- telhettyük, sőt a’ kerefztény Religio fzerint tartozunk is íifztelni pedig még akkor is, mikor roíTVak, tsupán t«ak azért, hogy a’ reájok bízott hatalmasság vagy tudomány fzerint, melly az Istentől van. az ö Pzolgái és képviselői. A’ világi jelns tulajdonságnál pedig nem alább való a’ minden fzentségnek fonásából, melly az Tsten maga, áradó és paranfsnltt erkolts; sem a’ világi jeles embereknél nem kisebbek azok, a’ kikerköltsös fzent élettel nem tsak a’világ előtt tifzteletre és követésre, hanem még az istennek barátságára és orfzágára is érdemesek lettek. Valaki tehát egyvalakit önmeggyŐzödése, vagy talán a’ közönséges hír, főképp pedig bizonyos egv házi F.I0I- járóságnak Ítélete után fzentnek fart, azt fzokott egyházi fzertarlásokkal ridegen , és nyilvántalanul nem tsak a’ házának falai közölt, hanem nyilvánvaló helyeken is p. o. a’Tzinteremekben az psírjaiknál, a’ Templomban ’s a’ t. helyesen, és ditséretesen tifz- telheti p. o. rólok mint Szentekről, és az Istennél uralkodó Roldogokrol tifztelettel emlékezhet, és befzélhct, a’ képeiket írathattya, azokat tsókolhat- tya, fclaggatliattya,ereklyeikettifzteletben taithattya, ezeket süvegölheti, elottök fejet térdet hajthat, lámpást