Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

414

ízent életét, Isudatetleít megösmerte , ?s azért tóeg- engedte, a’ mi a’ nyilvánvaló tifzteiéséhez tartozik', vagy 2-or ezeknek megbizonyítására elegendő eredeti tanú ’s emlékleveleket bizonyságokat elő nem lehetett állítani, fziikséges legyen hitelesen és meg- gyozöleg megmutatni, hogy a’ kinek canonisáltatá- sát kérik, annak nyilvánvaló tifztelete az emberek emlékezetét fennmuló, legalább fzáz efztendönél nem kisebb üdotöl fogva ollyan divatban állott légyen, a’ mint a’ Boldolgoké lenni fzokott. Jóllehet pedig hogy ezen üdonek valamint a’ fzaz efztendőnek is i654-dikkel, toellyben költ Orbánnak Decretoma, megtelttnek kell lennie, a’ mint a’ fzertartásiigyelö Intézet is 1662-dik efzL magyarázta: mindazonáltal belybenhagyattak ollyan esetek is, a’ mellyekben a’ megkivántt* (időhöz i654 és i652-dik efztendö kozott történtt dolgok a’ rendfzerintvaló vagy meghatalmazott Bírók által tekintetbe voltak véve.

Az eddig előadattakat mind egy sommában véve kitetfzik: hogy a’ régi fzokásbol, és a’ Tlieolo- gusok clistinctiójábol, mellyilll-dik Sándornak (ideje előtt ösmeretlen volt, fzármazott hogy i -ör minekelőt- te canonisáltatik valaki, a’ Beatificationak meg kell esni. 2-or Mind a’kettő lehet valóságos, vagy azzal egyetér'ö (reális seu formalis, et aequipollens) a? fzerint, a’ mint, az Apostoli fzent Szék által fzokott fzertartásokkal, vagy privilegyiom képpen engedett fzabadságokkal, és a’ nyilvánvaló tifzteletnek egéfz Anyafzentegvház , vagy rideg Ekklesiákfzerte Önkényt való e! terjedésével megy végbe. 3-or Az egyetérő*