Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

379

tavaidnak imádkozni a* holttakért), és mivel hogy meggondollya vala, hogy azoknak, ci! kik az isteni félelemmel aludtak vala el, jó eltétetett kegy elmek volna. Azokáért fzent és üdvös séges gon- dolat a’ halottakért imádkozni, ^oyy «’ bűnöktől megoldoztattassanak (TI Makk. XII, 3g—46,). Ezért már az A nyafzen tégy háznak zsengéjétől fogva fzo- kásban volt minden Misében a’ holttak emlékezete, és a’ halottas Misék (Liturg. I. B. 138. és 17^- lap. ' ’s ú. t.); Üdövel pedig a’ holttakért való könyörgésre különösen fzántt nap lett sé lelkek emlékezete, vagy halottak napja.

Amalarius Fortunatus Cluniacomi Benedictinus az o könyvében (de ordinatione Antiphonarii c. 65.) írja vala, hogy „ a’ Szenteknek Szolosmája után ,, a’ halottakért valót iktatta be, minthogy sokan ,, átköltöztek e* világból, a’ kik nem mindgyárt „ kaptsoltatnak a’ Szentekhez, a’ kikért Szolosmát „ fzoktak végezni“ *). Alkalmasint innét jött a’ Cluniacomi Congregatióhoz tartozó Szerzeteseknél fzokásba azon holttaknak emlékezetét vagy Piinköst Ünnepek , vagy fzent Háromság Vasárnapja után következő napon iilleni, a* kik vagy közülök valók voltak, vagy arról érdemeket tettek. Mintegy két fzáz efztendo múlva pedig Odilo Apátur Amalarius- nak ízavait olvasván megparantsolta, hogy „vala„ mint

*) Post Officium Sanctorum inserui Officium pro mortuis; multi enim transierunt de praesenti seculo, qui non illico Sanctis conjunguntur, pro quibus solito more Officii um agitur.