Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

2 fi

kát, figyelmetessé»ét is masára vonta annyira, hogv követeket küldött hozzá megkérdeni, ha ö-é a’ Messiás, a’ kire várakoznak, vagy Illyés, vagy más Próféta. O azt felelte, hogy mind nem ez, hanem a’ Messiásnak elöljárója, vagy elohirdetÖje, kiről már Isaiás (XL, 5. ’s ú. t.) is megjövendölte, hogy a’ pufztábol ezeket kiáltya : Kéfzittsébek az Úr úttydt, egyenesekké tegyétek az Ö osvénnyeit, minden völgy felmagafztaleatik, minden hegy és halom megaldztatik ; és a’ horgasok egyenesekké léfznek, és a' darabosok sima útakkd. Midőn pedig újra kérdenék , hogy miért kerefztel, és olly nagy tekintettel Tanítványokat gyűjt, azt felelte, hogy az ő Kerefz- tsége merő vízből áll, és tsupán tsak a’ penitentziá- uak jele: közöltök pedig lakik , és utánna nem sokára nyilván előáll, a’ kit még nem tudnak, a’ ki előtte leit, a’ Kercfztségével pedig fzentelő malafz- tot ád, és nálánál annyival fellvebb való, hogy annak maga még tstk a’ saruja kötelét sem méltó megoldani. Ezzel a’ válaffzal hotsátotta el a’ követeket. De azokat <s, a’ kik az ö’vakságokban megátalkodva megmaradtak, és magokat az ő feslettségekkel ellenkező új intézetnek, mellynek ő elohirdetÖje volt, ellenfzegeziék, fzabadon, és buzgón feddette, viperák fajzatinak nevezte, és intette, hogy ne altassák el azzal magokat, hogy ők Ábrahám fiai, kinek az Isten azt ígérte volt, hogy az ö magvában megáldatnak a’ földnek minden nemzetségei (I. Moy. XXII, 18.); mert ez az Ígéret még akkor is bétel- lyesedik, ha az Isten kövekből támafztya fel az

Áb-