Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
285 kel, és hittel. Es nagy sereg add magát az Úrhoz. Elme ne pedig Barnabás Tarsusba, hogy megkeresné Saulust (így neveztetek Pál az ö megtérése előtt, és azután is egy üdéig), kit mikor feltalált volna, Aritiochiába viifé. És egéjz efztendeig lakának ott az Anyufzentegyházban : és sok sereget ta~ nitának úgy, hogy el'öfz'ór Antiochiában neveztetnének a Tanítványok Kérefztényéknek. Mivel pedig azon Próféták közül, kik Jerusalemböl Antiochiába jöttek , Agabus nagy éhséget jövendölt, melly Claudius uralkodásának 5-dik efztendejében meg is esett, azért a’ Syriai Kerefztények a’ Judaeabéliek- nek fzámára tehetségek fzerint segítséget gyűjtöttek öfzve, és azt nékik Barnabás és Saulus által el is küldötték (Ap. Tsel. Xí, 22—5o.). Jerusalemböl mind a’ ketten megint Antiochiába viíTz ímentek, magokkal vévén Márk Jánost is, hanem onnan a’ Szent Léleknek sugarlásáboí Po- gányokhoz küldettek el, kik Márkkal eggyiitt előbb Cyprusba eveztek, hol Pafos Tárásában midőn Sergius Pál nevű Tifzttartót Elimas ördöngos el akarná tölök fordítani , Saulus megboíTzonkodván azt mondgya néki: Oh minden tsalárdságnak és álnokságnak telly es ördögnekfia, minden igazságnak ellensége, nem fzünöl meg felfordítani az Úrnak igaz úttyait ? És most ime az Úr keze te rajtad, és vak léfzefz, nem látván a’ napot egy üdéig. És mindgyárt ráesik a’ homály, és a’ setétség, és kerengvén keresi vala , aJ ki néki a’ kezét nyújtaná. A’ Tifzttartó látván a’ tsudát, hifzen. Saulus pedig őzen-
