Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

)

atyafiságban volt, a’ mint fzent Pál is ötét Urunk allyafiának nevezi (Gal. I, lg.). Kisebbiknek hivat- tatott pedig vagy a’ testének kis termetéről, vagy és talán hihetőbben, hogy külömböztessék meg a* Zebedaeus fiától Jakabtól, ki előbb lett Kristus követője ( Mát. IV, 21), és nagy óbbiknak neveztetett.

Különösen és nevezett fzerint, a’ mit Jakab Jesus éltében tett, vagy mondott volna; nints a’fzent írásban feljegyezve : arról mindazonáltal nem kételkedhetünk, hogy ö Jesus tanításinak, és tetteinek állandó fül , és fzemlanűja volt. A’ feltámadás után pedig Jesus őiet fzintiígy mint Pétert vagy Magdolnát különös jelenéssel megtifztelíe (I Kor XV ^

7.). Mikor Péter az Isten angyala által megfzaba- dult a’tömlötzböl, és Márk Jánosnak házába ment, onnan a’ többi Apostoloknak közönségesen, Jakab' nak pedig különösen üzente meg a’ fzabadulását (Ap. Tsel. XII, 17.). Szent Pál is ditséretes említést tefz róla, mikor a’ megtérése után Kefástol az az Pétertől, Jakabtól, és Jánostól, kik a’Kerefztény- ség ofzlopinak láttatának, kézadással Apostolnak ös- , mertetett (Gal. I, 19. II. 9.). Szent Lukáts pedig az Apostolok Tselekedetinek könyvében feljegyzetté, hogy minő tekintettel viselte magat, és fzóllott ö az Apostoloknak harmadik Gyülekezetében, melly- ben tanakodás alá vették, ha kötelesek - é a’ Kerefz- tények a’ Moyses Törvénnyére, következendokép- pen a’ környülmetélkedésre is, elannyira, hogy a* határozást tsak nem egéfzen az ö fzavaival írta meg az Antiochiai híveknek a’ Gyülekezet, a’ kiktől tetetett

277