Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

angyalnak új intésére Názáretbe régi lakóhelyére vonta magát, a’ hol Jesus nevekedett, ifiúságát töltölte egéfz harmintz efztendős koráig; azért nem helytelenül nevezték Ötét már a’ Próféták, és vele együdösek is Nazarceusnak , vagy Názárethineh (Mát. II, 23. Mark I, a4. Luk. XXIV, 19. Jau. XVIII, 5. XIX, 19. *>.

4. Mi történt vele , vagy az ö fzüloivel mind ezen iidŐ alatt, nem írták meg az Evangyelisták azon az egyen kivid, hogy a’ gyermek nevekedik és erősödik vala tellyes böltsességgel, és az Isten malafztya vala ö benne; és mennek vala a’ fzülöi efztendönként Jerusaletnbe a’ Húsvéti Ünnepre **). Mikor Jesus tizenkét efztendős volt, ötét is magokkal

*) Galilacának a’ Judceabéliek előtt egyébiránt is nem sok bötse volt, a’ Názárethbéliek pedig éppen alávaló embereknek tartattak, kiktől sem valami jó nem ízár- mazhat, sem Próféta közötlök nem támadhat (Ján. I, 46. VII, 52.); ’s azért megvetésből nem tsak Jesust, hanem a’ követőit is Ndzdrenusnak hítták (Ap. Tsel.

XXIV, 5.).

*+) Már (Lit. I. R. 14. 1. és II. R. 5. 1.) említettük, hogy a’ Zsidóknak tsak egy áldozóhelye volt, mellyen minden férj fi minden efztendóben háromfzor megjelenni tartozott. Az ailzonyokat nem kötelezte ez a’ Törvény, ’s azért tetfzéseken állott az Ünnepeket vagy Jerusalemben a’ közönséges nyilvánvaló isteni fzolgá- lattal, vagy oda haza nyilvántalan (privatus) elmélkedésekkel , imádsággal, és más jóságos tselekedeteknek gyakorlásával fzentelni. Az Urunk Alanyáról mindazonáltal feljegyzetté fzent Lukáts, hogy efztendönként felmegy vala Jerusalembe.