Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

254

János felö’ kérést'-tett, Hogy ▼elemi történik, Jesus ped;" azt válafzolta ; így aha rom ötét maradni, míg eljövök; mi gondod vele ? te. lövess engem. Melly fzavakkal azt akarta mondani, Hogy ne törőd syön ő Jánossal, kit éleiben akar hagyni, míg isteni Hatalmával és láthatatlanul a’ Zsidó orízág ellen jön, Hogy azt aJ Romai sereggel feldulassa, tsak maga azon legyen, hogy Ötét eröfzakos halálával, melly tőle el nem marad, kövesse ( Ján. XXI, l5— *5. Tartsd öfzve Schnappingernek magyarázatta át ezen helyre.).

Jelen volt János még mind azon történeteken is, a’ mellytkröl mondatik, hogy azokon az Apostolok jelen voltak (Lásd felly ebb fz. Andrásról.). Mikor az Urunk meny bemenetele után Péterrel eggyütt kilentz órai imádságra a’ Templomba ment és Péter az ékes ajtó mellett ülő sánta koldust meggyógyította, valamint a’ sokaság előtt, melly ezen a’ történeten bámult, úgy utóbb a’ Tanáts előtt is nagy lelkiien védelmezte aJ kercfztény Religiónak igazságát, és örömmel fzcnvedte a’ tömlötzöt, vefz- Izoztetést, gyalázatot (Ap. Tsel. Ili—V.). A’ mint pedig Fiilop Diakónusnak predikállására bevették a3 Samariaiak Jesus hitét, Pétert es Jánost küldötte az Apostolok öfzvessége őket a’ hitben megerősíteni, az az megbérmálni (Ap. Tsel. VIII, i—2.5.).

Ezeken kívül Jánosról semmi több különöset nem említ a’ fzent írás, hanem hagyományból azt tartyák, hogy ő az Apostolok közül legtovább, tudniillik a* Boidogságos Szűznek haláláig, vagy Jerusa-