Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

<*'n rendetlenül megkedvelvén az o philosopbiai túri omán vermieteket vagv systemájókat, mellyet még P'•'»ónv Jéftekre tanultak, azt azután is, mikor Ke- ref'fánvek lettek, meg akarták tartani, és a’ ke- refzténv Hittel eggyezfetni; a’ mennyire pedig ebben az igaz Evangyelistáknak könyvei, mellyek mmdpn áll Evangyeliomoktol tekintettel meg is meykulömböztették magokat, ellenkeztek, azokat Vagv egyátallyában és egéfzen mind a’ négyet meg- verettél, helyeibe pedig a* saját hölfeménnyeikefc helvheztették, mint tselekedetl Basilides és Ceryn- thus. Vagv legalább tsak azon mondásokat, mellye- let ellenkezőknek láttak, belölök kitörölték , és helyekre ollvanokat tsúfztattak, a’ mellyek az ő állíts mánnyaikkal megegeveztek. így vefztegették meg fzent Máté Evangyeliomát a’ Nazaraetisok, fzenfc Lukátsét a’ Marcioniták, mellyet egyedül fogadtak el. Vagy eggvet kettőt épen tartoltak meg, a’ többit pedig megvetették. így vetették meg az Alogu- sok a’ fzent János Fvangveliomát, az Ebioniták a5 f/ent Mátéét.. A’ Cerynthianusnknak egvediil tsak a’ fzent Márk Evangyelioma tetfzett, a’ Valenfinia- mtsoknak pedig a’ fzent Jánosé (Weining. II 95* 182. e. *)).

4-er És végfire legfzorosabb értelemben Evan- gyeliom azon kis réfzetskéket tefzi, a’ mellyek az éppen előbb nevezett négy Evangyelistáknak könyveiből kivonattalak, és az efztendőnek minden napjára az egyházi i'időhöz, vagy a’ napra eső Ünnephez alkalmaztatva ollyan fzándékkal elofztattak, hogy

234