Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

fzinte üldözik mennyének aJ másikba. Oják pedig magokat az emberektől, a’ kik ellenek törni fognak, és legyenek okosak mint a’ kígyók, és együgyüek mint a’ galambok; azért sem a’ Pogányok , sem a* Samaritanusok közé ne mennyének prédikálni, mert arra sem tudománnyok sem bátorságok még nints, hogy a’ Pogányok’ babonaságát megtzáfolhassák, és az Ő Religióját mind a’ két rendű emberek előtt voltaképpen védelmezhessék, hanem tsak a’ Zsidók között maradgyanak, mivelhogy úgy is azokat érdeklik Abrahámnak tett Ígéretek, azokban kell meg- áldatni minden nemzetségnek, azokra bizattak az Istennek igéi (T Moy. XV. XXIT. XXVIÍI. Zsolt. CXLVIIT, 20. PtOm. IÍT, 2.’s a’t.). Felbiztatta pedig Őket az isteni Gondviselésre , melly nélkül még a’ hajfzálok sem esik le a’ fejekről. ’S így kéfzítette őket a’ munkásságnak mintegy kisded korén ama9 pállyafutásra, mellvnek LofTzú úttya a’ világnak já- t'ékfzínén a’fzámokra kijeleltetett (Vlát. X Luk. X).

A’ fzent írás környülállásosan nem említi ugyan, hogy mint feleltek meg a’ hivatallyoknak, hanem tsak hogy megérkezvén fzamot adtak a’ tetteikről (Luk. IX, io. X, 17.).

Jesus éppen a’ menny bemenetele előtt meghagyta nékik , hogy a’ melly Tanítást eddig tsak a’ Zsidóknak hirdettek, és tsudatettekkel megbizonyítottak, azt azután az egéfz világon és minden nemzeteknek hirdessék, néki Tanítványokat, az Anya- fzentegyháznak híveket fzerezzenek (Mát. XXVIII, lej. Márk XVI, 15.) E' végre nékik valamint az in. Rifz. P

225