Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c

224

Luk. IX, 46—5o. XXli, 24—27.), bizodaímatíansá- gokat (Mát. Vili, 24—26. XIV, 25—3i. Márk XIV, 5—9. Luk. XVII, 5.), nehéz hiteket (Mát. XVI, 5,

12. Márk XVI, i4. Luk. XXIV, 56—43. Ján. VI, 61—68.), boíTzúálló kívánságokat (Luk. IX, 52—56.), elméjek tompaságát (Ján XVI, 12, i3.), nagyravá- gyódásokat (Márk IX, 32, 55. X, 35—4i.), Péternek a’ hitben való ingadozását, tagadását (Mát. XVI, 23—32. XXVI. Gal. II, 11—14.), Judásnak árulását (Mát. XXVI, 2, i4—16. XXVII, 3—5.): a’ mire nézve nem tsak ay tsalásra képteleneknek kellett lenniek, hanem még a’ hivatallyokra is azoknak látfzathatnának.

Jesus az Apostolokon kívül a5 követőiből még hetvenkét Tanítványt is kijelelt magának a’ Jerusa- lemi fö Tanátsnak (Synedrion) hasonlatosságára, melly hetvenkét vénből állott, és Őket maga előtt párosán küldte azon helyekre, aJ mellyekbe jövendő vala, hogy előleg hirdessék a' Messiási Orfzág- nak megérkezését, a’ tanítását, és azt tsudákkal is megerősítsék. Kifzabta pedig valamint az Apostoloknak, úgy a’ Tanítványoknak is az ö magokvi- selete’ módgyát; tudniillik hogy sem pénzt, sem eleséget, sem több öltözeteket magokkal ne vigyenek , hogy annál akadályoztatlanabban hirdethessék az Isten igéit, ne is sokat válogassanak a’ leállásban és ételben, hanem a’ hol fzívesen láttyák , ott maradgyanak, és egyék, a' mi elojökbe adatik j hogy hoíTzú köfzöntésekkel, világi udvarlásokkal ne hadgyák magokat a’ kivataliyoktol viűzatartóztatni. Ha őket egyik helyen nem láttyák fzívesen, vagy

feinte