Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
222 Halant, Tamást, Mátét,, kisebbik Jakabot vagy Áb phaeus fiát, ennek attyaíiát Judás Thaddaeust, Kánai Simon, és Iskarioti Judást (Mát. X, 2—-5. Luk, VI, j3 — 16.). Hihetőképpen hasonlatosságot keresett ezzel Ő a’ Zsidó és Kerefzlény nép, a’ régeni és új válafztott nemzet, aJ Synagoga és az Anya- fzentegyház között; hógy valamint amannak tizenkét törzsökattya volt, úgy ennek is tizenkét talpfalai legyenek (Mát. XTX, 28. Efes. II, 19—22. Je-, len. XXI, i4). ÜdŐvel Apostolságra meghivatta- tett fzent Pál, és fzent Barnabás is, amaz ugyan jeles tsudatörlénettel, de emez sem isteni sugarlás nélkül ( Ap. Tsel. IX. XIII, 1 — 3.). Ezek közül András és Péter egy atyának Jónásnak, valamint nagyobbik Jakab és János is Zebedaeusnak fiai, mesterségekre nézve pedig Fülöppel eggyütt hala- fzok voltak, a’ minthogy Kafarnaumon alól fekvő Betfzaida nevezetű haláfzfaluban fzülettek is. Hihetőképpen azok voltak még a’ több Apostolok is, mivel a’ haláfzat főképp akkori üdoben ezen a’ tájékon vagy is a’ Genezareth tava körül lakó fzegé- nyebb embereknek közönséges mestersége volt (Mát. IV, 21. Ján. I, 44. XXI, 1, 2.); mig ÜdŐvel Péter Kafarnaumba házasodván, módot talált ott letelepedni a’ nélkül, hogy Betfzaidát és a’ haláfzatot tellyességgel elhagyta volna (Mát. VIII, i4. Luk. IV, 38, 3g. V, 1—ji. Ján. XXI, 1—14.). Az isteni böltsesség jónak találta az Apostoli hivatalra nem világ fzerint kimíveledett, kitanultt, gazdag, ?s tekintetes embereket válafztani, hogy a’ ke-'
