Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
218 Században élő fzent Bemard pedig az ő 174-dik Levelében a’ Lugdunumi Kanonokokra neheztelvén , hogy fiúhoz őzért, hogy az ofztályok birtoki öfzve ne ve- gyüliyenek, hanem a’ magáéból valóhoz, sót felvett fzokás fzerint vagy a’ kihaltt nemzetségnek másik agából valóhoz, vagy legközelebb való rokonhoz. Ha pedig éppen semmi gyermek sem maradt, akkor a’ megholt tnak Özvegyét annak legközelebb való rokona p. o. hátivá vagy öttse vette el, és ezen házasságból lett első férjfi gyermek a’nemzetség lajstromában liú gyanánt tulajdoníttatott a’ meghaltlnak, noha nem tőle nemzettetett. Hlyen eset történt már Moyses üdéjében a5 Salfaad leányival (IV Moy. XXVI. XXX.VÍ. V Moy. XXV, ó —10. Mát. XXII, 23 — 33). Ezek fzerint tehát némellyek azt tartyák, hogy Máté Jósef- nek, Lukáts pedig Mariának nemzetségét írja le, és Héli, kit Lukáts Jósef attyának mond, tsak törvény fzerint mint vonek attya volt, holott terméfzelesen Mariáé volt, ki Náthán által Dávidtól ágazván, mint azo nemzetségének utolsó tsemetéje, és talán valami kis Ősi jóízagnak hihetőképpen Bethlehemben birto-v kosa, Salamon által hasonlóképpen Dávidtól fzárma-^. zó mellékágból való férjfiúval Jóseffel jegyeztetett eb Nem is tenne az valami megoldhatatlan nehézséget, hogy Muridnak attyát közönségesen Joakimnak nevezik: mert Eli, Heli, Eli akim, Joachim, Joakim, Jojakin, Jehojakin mind egy nevet tefznek , és annak tsak kíilömbféle módolozásai *, valamint p. o. Epa- phras, Epaphroditus; Lucas, Lucius, Lucilius; Silas, Silvanus; Demas, Demetrius v vagy nálunk Magyarok- , nál. Bertalan, Berta, Berti; Albert, Béla; így János, Istvány, és több nevek kíilömbféleképpen ^változtatnak