Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
2Yt lelkiösméreftel, és boldogul múlt ki a" világból* Gondolhattya kiki, Hogy melly örvendetes lehetett az Ö halála a’ fzent Atyák elölt, kik a’ pokol3 tor- nátzán (limbus) fájdalom nélkül a’ fzabadiilásnak reménysége alatt Megváltó után esengtek , minthogy Adám esetétől fogva Jesus haláláig zárva voltak a’ mennyeknek ajtai, és meddig az ó Testamentomi példázó Sátor , Papság, és áldozat állott, addig nem nyilatkozott meg a’ Szenteknek úttya (Zsid. IX, 8.). Melly édes és gyönyörűséges lehetett az Evangye- liom, melfyet Jósef nékik hozott. Áz Ö tifzteletéröl és Ünnepéről XIF-dik Benedek (de Beat, et Can. SS. L. IV. P. 2. c. 20. not. 7— 5g.) után írja Grundmayr (i43. lap), hogy Ötét az Anyafzentegyháznak első fzázádiban közönséges nyilvánvaló tifzteíetben kéfzakartva nem tartották , sőt aJ Napnyugotiaknál még IX-dikben sem azért, hogy Limbusban volt, és látfzattyát viseli, mintha az ó Testamentomi Szentek közé tartozott volna; félő is volt, hogy az ollyan tifzteletböl ne talán arra a’ gondolatra jöjjenek az emberek , hogy ö Jesusnak test fzerint való attya volt. A’ Napkeleti Szerzetesek voltak elsők, a’ kik fzent Jósefnek nyilvánvaló tifzteletet adtak , azoknak példáját követvén a’ többi Görög hívek is, fzent Jósef emlékezetét 20-dik Júniusban ünnepelték. Üdövel Napkeletből Nyugotba is átfzállott a’ tifztelete, a’ hol azt leginkább a’ Szerzetesek kivált a* Carmeliták , azután a* Dominicanusok, és Franciscanusok nagy divatra emelték annyival is inkább, hogy í-ör az Anya'