Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
4 Septemb. ünnepelő emlékezettel tifztelték. ÜdŐveF mindazonáltal helyesebbnek találták mind a’ kettőt egyfzerre megülleni. Ez az új állítmány, hogy tudniillik a’ B. Aűzony testestől lelkestől mennyekbe magafztaltatott, annyival inkább elhatalmazott, hogy 1-ör annak, a’ mint XIY-dik Benedek Pápa elofzámlállya, ollyan férj- fiak lettek pártfogói, a’ kik mind tudománnyal, mind fzent élettel tekintetesek voltak, úgymint: Vl-dik fzázadban Turonai fzent Gergely (L. de mirac. c. 4.), és Nagy fzent Gergely az ö Sacra- mentariomában; Víí-dikben Toledói fzent Ildefon- sus (Serm. 6. de Assumpt.), Cretai András (Orat. íí. de laud, assumpt. Virg. ), fzent Germanus Con- stantinopoli Pátriárka (Orat. I. in Dormit. Deip.); VlII-dikban Damaski fzent János (Orat. II. in Dór- mit. B. M. n. i4. et 18.); XI-dikben BIessi Péter (Petr. Bless. Serm. 28 de Assumpt.), Démény Péter (Petr. Damiani Serm. itid. de Assumpt.); XII- dikben Fulbertus (Ser. II. de Nativ.); XlII-dikban fzent Bernard (Sermonib. de Assumpt. B. V. M. ) ’s a’ t. 2-or Tetfzett is illendőnek, hogy az Isten így ditsöíttse meg az ö Fiának Annyát, az Istenfzülőt, a’ legtifztaságosabb és legfzentebb Szüzet, ki méltóságával fennmullya az Angyalokat, és a’ Szenteket; ki az örök Igével legfzorosabban eggyesült, minthogy Ö benne öltözött emberi testbe; kit Jesus Kri- stus mint Annyát legforróbban fzeretelt, és bötsült. Az r 170
