Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
144 dek Pápa í 725-dik efzt. 22-dik August, újra helyijén hagyta az Ünnepet a’ Szolosmával eggvütt, és hogy mind a’ keltőt elfogadgyák minden Egy- házak, mellyek a’ Pápa birtokiban vannak. Eifo- gad fák több Püspökök is. A’ mi Efztergami Me~ gyénkben nagyobb dupla réti'i ez az Ünnep. i55. §. Az Ö fáj da lm i nah emlékezete kirág V~a sár nap előtt való Pénteken* Mikor a’ B. ATzony bemutatta a’ tifztulásnak áldozattyát, megjövendölte néki Simeon , hogy a’ fajdalom, hegyes tör gyanánt, megjárja az anyai fzívét, a’ mint ezt (zent Lukátsnak Evang}^eliomábol (II, 35.) már feüyebb is ( Liturg. II. K. 102. §. 107. 1. ) említettük. Kétség sints abban, hogy akkor tel- 1 Vegedtek be Simeonnak jövendölő igéi, mikor a’ Szúz An > a látta az o fzent Fiát a’ vefztő helyen világ tsúfjára kerefztre fefzítve, sebekkel , daganatokkal, verések kékkeivel megterhelve, saját vérébe keverve, egéfzen kitsigázva két lator között meghalni (Liturg. III. B. 12 4. §.), a’ mint ezt igazán és istenesen elő adgya amaz ének: Stabat mater dolorosa — Alla a} keserves Anya ’s a" t. melly jóbbara a’ J3. Sz. Maria siralmának (Planctus B. M. V.) nevét viseli, és mellyröl mondgyák, hogy azt TÍI-dik Innocentius Pápa maga fzerzette légyen (v. auct. cit. ap. Bened. XIV. de festo dolor, ß. V. n. 5.). TVrméfzetes is minden Anyának bánkódni, mikor láttya a’ magzattyát főképp méltatlanul fzenvednü de
