Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 3. rész (Esztergom, 1826) - 10.473c
130 hanem későbben élpk tefznek bizonyságot, a’ kik ezt tsak a’ \ özségnek ritkán bizonyos befzélgetéséböl hallották. — Frre azt felelik a’ vitatok , hogy iyen is 1 é‘Öbbi írók , Pápák , és Egyházak bizonyítnak a’ töiténefiöl, de ollvanok, a’ kik mind tudomán- nyokra, mind pedig iga-ságfzer etetek re nézve megtudtál az igazságot külömböztetni a? meséktől, és magok sem akartak megtsalni. 2. Nem egyeznek meg az egyházi írók, ha az angyali löfzöntés Mariának ragy pedig -Tósefnek házába törfént-é meg. Mert jóllehet hogy Maria és 3ó‘cf nem buták, Éten tudgva, melly me/Tzeterjedő jófzágokat , földeket : de nem is voltak olly elhagyott fzegénvek , hogy őket az emberség allya- hoz kellene fzámlálni. Mind a’ kettő Dávidnak királyi véréből eredett. Mariának azon kivul mint az ősi jófzág’ egyetlenegy örökösének nem tsak Na- zárethben, hanem Bet hl ebem ben is háza, földe, pénze leheteti ; azért mikor Augustus Tsáfzar a’ .Zsidó Orfzágban öfzveíratta a’ népet és annak vagyonát , e’ miatt pedig tsak ad férjfiaknak kellett az eredetek és birtokaik helyén megjelenni, Maria is felment Jóseffel Bethlembe kétség kívül mint az ő nemzetségének utolsó tsemetéje, és ősi jófzágnak birtokosa , a’ hol is áldott fzülésével megboldogította a’ világot (Luk II. ). Jósef is famíves létlére, a’ mint tartsák, nem volt ház, fakéfzülelek, fzer- fzámok , mnhely, saját, és tselédgjeinek fzámára való fzobák nélkül (Fuseb. Emiss. és Niceph. után Petr. Canis. L. I. de Deip. r. 4. Thcoph. Eaynald, Oper.
