Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

74

piekhez írtt leveléből kiemeltt fzavakkal: Gaudete in Domino semper: iterum dico gaudete — órüllye- tch az Úrban mindenkor, ismég mondom, óriillye- tek—, és az Epistolát is ugyanazokkal kezdi, mint hogv az Urunknak közelgeto fzületése az Anyafzent- egyházat örvendezteti. Azután nem engedi meg a5 fzent Misében amaz Angyali éneket, Glóriáin excelsis Deo — Ditsöség d' magasságban az Istennek , sem az egyházi Szolosmában a’ Te Deum laudamus — Téged Istent ditsérünk éneket azért mert mind a’ héttő örvendetes és a’ penitentziaüdohöz nem illő, hogy így az örvendetes Karátson napján , annál nagyobb fzivbéli vigassággal mondhassuk mind a’ kettőt. A’ Mise véí*én is Ita Missa est hekJ

lyett Benedicamus Domino — Aldgyuk az Urat mondani parantsollya. Yan is mért áldgyuk az I- stent, a’ ki annyira fzerctta a’ világot, hogy az ö egyetlen égy Jzülött fiát adná (Ján. III, 16.). Ezen ókból meghadgya a’ Letzke után az úgy nevezett Gradualékban az Alleluját is, melly örömfzó, és magyarul azt tefzi, hogy ditsérjétek az Urat. Úgy nem kiilömben az Egyházi Szolosmának Laudes és Uespercc neveztü óráiban is a’ könyörgések közül, mellyeket azoknak vége felé mondani fzokás (I. Réfz 44o lap.), a Szentek emlékezeti elhagyatnak, hogy minden figyelmünk és ajtatosságunk tsak Kristusra és az ő fziiz Annyára igazittasséh. Végtire régi fzokás 17-dik Decembertől kezdve Karátsonig mindennap Velsernye alatt a’ Boldog Afzfzony Éneke előtt és után az úgy nevezett nagyobb Antiphonáknak