Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

67

díttsák az Isten ditsöségét, a’ Religiót, az igazságot, az erköltsöt, a’ lelkek üdvösséget; ’s ígj legyenek , a’ mint Kristus fzavai fzerént lenniek kell, a’ föld sava, a' világ világossága, melly nem véka alá, hanem gyertyatartóra tetetik, hogy mindeneknek világíttson , a kik a* házban vannak (Mát. V, 15—16.). Kötelessége azért kinekkinek, a’ ki előtt az Isten ditsősége, a’ Religio, az igazság, az er- költs, és a’ lelki üdvösség bötsös , ez napokon böjttel, imádsággal, és ajtatos gyakorlásokkal áldást kérni a’ Papokra. Kinek is hafznosbb, ha jó Papjaink vannak, mint nekünk, és a’gyermekeinknek? De azonkivül kinekkinek ez napokon meg kell magában gondolni, hogy eddig is minő tifzteletben tartotta a’Papokat, minő buzgósággal hallgatta a’ Tanításaikat, minő kéfzséggel tellyesítette, sőt az alattvalóival is minő engedelmességgel tellyesíttette az ö lelkipáfztori rendeléseiket? ’S végtire kinekkinek magában el kell tökélleni ezen kötelességeknek pontos tellyesítését, hogy a’ Lelkipáfztorok is vi- fzontag örömmel és nem nyögve (Zsid. XIII, 17.) feleilyenek meg az ő fáradságos tifzteknek.

A’ mostani megvefztegetett {időknek egyik ös- mertetö jele, a’ Religiónak, és a’ Religio fzolgái- nak megvetése kigúnyolása , ellenek való agyarkodás pártoskodás, azoknak büntetlen megsértése elnyomása, az Ö rendeléseiknek méréfz negédes meg- fzegése. A’ Religiónak fzolgái kezdettől fogva már kiilömbféle próbákat kiállottak. Elmúltak azok, és jövendők is elmúlnak, ők pedig nemű némükép- * E a pea