Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

50

istenes fzándékből vállal fel, úgymint: hogy magát az önmagának megtagadásában gyakorollya , józan elmének a’ rúgoldozó indulatokon való uralkodását fenntartsa, az Istennek törvénnyel iránt való tifzte- lelét, és kéfz engedelmességét fzívében élefzfze, ’s így a’ vétkeket kiirtsa, az erköltsöt bepláiitállya: azután mikor azt imádsággal , kiilömbféle ajtatos gyakorlásokkal, ’s jóságos tselekedelekkel öfzvekap- tsollya, bogy ezeket annál nagyobb buzgósággal és fzívességgel tegye.

Olvassuk Isaias könyvének LVJII-dik Réfzé- ben, bogy az Isten azt parantsolta néki, bogy kiáltsa, ’s trombitafzó gyanánt nyilván hirdesse, és dor- gállya meg a’ Zsidók vétkeit, kik tsak képmutatás- bol magokat az istenes dolgokban igen serényke- döknek mutatták, és az Istentől mint egy álmél- kodva kérdezték: miért böjtöltünk, és meg nem tekintetted? megaláztuk o’ lelkeinket, és nem tud/ad? a’ mire az Isten Isaias által nékik azt felelte, bogy ok tsak azért böjtölnek, hogy több üdejek legyen az ö indulattyaikat tellyesíteni , az adósakat nyomor- gatni, pörlekedni, villongani. Valljon illyen-é, úgymond , a3 böjt mellyel válafztottam, bogy napestig gyötörje az ember a! lelkét? avagy egybe- hajtsa mint a karikái a’ jejét, és zsákot, és hamvat hintsen alája ? valljon ezt hivod-é böjtnek , és az Úr kedves napjának? Nem ez-é inkcibb a böjt, a’ mellyet válafztottam: old meg az istentelenség- nek kötelét; — — fzegd me8 a> kenyeredet az éhezőnek j és a’ fzegényeket, és a’ bujdosókat vidd a?

há~