Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
260 JDiss. de expos. Sacr. lib. II. c. 5. seif.), és Char- don (Histoire de F Euchar. chap. i3.), kikből kitet- fzik, hogy a’ régiebb Frantzia Székes Egyházak ritkábban engedik meg az Oltári Szentségnek nyilvánvaló kitételét. A’ Lugdunumiban tsak egyfzer efz- tendoben, tudniillik Ur napján, és annak nyoltzad- gya alatt történik ez meg. A’ Párisi Székes Templomban is sokáig követték ezt a’ regulát; és jóllehet hogy most már valamennyire attól eltávoztak , még sem igen engedékeny az Érsek vagy annak Káptalana, mikor valahonnét a’ Szentség kitételére fzabadságot kérnek. — Eddig Reichenberger és Tompa. Gáal Linzi Püspöknek pedig (a5 tzeremoniák magyarázattyanak II. Réfz. 81—84 lap.) ezek a’ fza- Vai: Minekutánna a’ Romai Egyháznak fzokása fze- rént még Zöld Tsütörtökön is tsupán tsak a’ fziikség kedvéért egy mellék Oltárra fátyollal betakarva vitetnek a’ particulák, az Ur napi Mise alatt sem tetetik ki az Oltári Szentség, hanem tsak akkor con- secráltatik az ostya, mellyet a’ Processio alatt kör- nyül kell hordozni, és addig is, mig a’ Misének vé-, ge van, el kell a’ Szentséget takarni, holott ez a két nap tulajdonképpen az Oltári Szentségnek napja , sokkal inkább nints más napokon helye az Oltári Szentség kitételének; azért sem a’ Romai Püspöki , sem Papi fzertartásos könyv sehol sem ád valami utasítást, hogy hogyan ’s mint kell ezen ki , és betéteinek történni. A’ Püspöki fzertartásos könyv pedig nyilván parantsollya, hogy a’ melly Oltáron Misét
