Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

257

kinek tifzlében áll az Istent azon fzeretettel tellyes intézetért magafztalni, hogy Jesus Kristus az ö fzen- Vedésének, halálának, hozzánk való fzeretetének emlékezetét az Oltári Szentségben hagyni, az 6 istenségével és emberségével, testével és vérével örökké köztünk lakni, magát nékünk titkos eledelül adni , minket a’ jóban vastagítani, az Örök életre táplálni méltoztatik. Oh bár tsak kitelhetne tőlünk, kivált ezen ünneplés alatt, a’ velünk lakó Istenembert minden Angyalok, és ditsöültt Szentek buzgóságával élő hittel, erős reménj'séggel, égő fzeretettel, forró ajtatossággal tifztelni, imádni, azokban pedig, a* mikben az Ő élete és fzenvedése olly követéire méltó, olly pontosan követni, hotiy éllyen bennünk Kristus (Gal. II, 20.) mind örökkön. Ámen.

“9- §•

Az Öltári Szentségnek köz imádásra való kitételei,

Az Oltári Szentségnek nyilvánvaló kitételéről Reichenberger (Pastoralanw. 3. Th. 5. B. q2. g3.§.), és Tompa (de rit. P. II. 78.) ezeket Írják:

Jóllehet hogy a'Kerefzténységnek régi üdéiben sl betegek,és a’ tömlötzben lévő Mártírok és Confesso- rok fzámára consecráltt particulákat tartottak, vagy azokat az üldözések miatt magokkal haza vinni is megengedték: mindazonáltal első tizenhárom fzáza- dokbol (kivévén a’ közép iidokornak azon példáit, mel Ivekről a' Feltámadásnak, és Űrnapjának Pro- cessióirol fzólló Értekezésekhez fiiggeíztett jegyzékek- Ii-dift Réfx R. ben