Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
255 és Genitori énekeli, a’ Kar folytattya az éneklést, és a’ Pap Szentséggel a’ népre áldást ád. Azután a* Szentségről még egy verset és egy imádságot mond, és azt a’ fzent fzekrénybe tefzi. Azonban mostanában jobbára bevett fzokás fzent Ambrus éneke után előbb ezt a’ verset és imádságot, azután a* Tantum ergo és Genitori verseket végezni. A’ Nyoltzad alatt mindennap jelesebb Mise, némellyütt pedig dél után Létánia alatt is köz imá- dásra kitetelik az Oltári Szentség. Mikor már eltelt a’ nyoltzad , az alatt imádott Szentséget a’ Pap valamelly Misénél magához vefzi, és megeméfzti. így igyekfzik az Anyafzentegyház a’ mái ünnepléssel mintegy megjobbítani azon éktelenségeket„ mellekkel Jesust vérfzomjúhozó ellenségei a’ világból kivégezték. Ma az igazságtalan Törvényfzék helyett fő méltóságú Papok vezetik, a’ Fejedelmek és Hertzegek pedig legfényesebb udvari pompával ékesítik az Isteni fzolgálatot: a’ kínzó durva porofz- lók helyett Orfzág Nagygyai, és Magistratusbéli fze-. mélyek égő gyertyákkal és fáklyákkal hirdetik a’ világ világosságát. A’ kit a’ fzemét nép idomtalan lármafzóval fefzitsd meg, fejzítsd meg halálra kívánt, azt a’ Papokból és világiakból álló tömény sereg Öröm, ditséret, és hálaadás énekekkel magafz- tallya. A’ kit a’ hamis vádolok é§ tanúk gonofz rá- fogásokkal, gyalázó rágalmazásokkal terheltek, annak az egyházi Kar Iegraesterségesebb és legorven- detesebb muzsikafzóval kedveskedik. A’ kit az a- gyarkodó ellenség rút fzidalmazásokkal és tsúfolódások-