Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b
246 n8. §. Az Xlr napja. Az Úr napján jeles egy Ünnepet értünk, mel- lyet az Oltári Szentségnek különös tifzteletére és imá- dására fzent Háromság Vasárnapja után való Tsü- törtökön közönségesen és mindenütt üli a’ Romai Ka- tolika Anyafzentegyház, mellynek mindenkor a" volt a’ hite, hogy, mivel az Oltári Szentségben a’ kenyérnek és bornak fzíne alatt azon Kristus Jesus istenségével és emberségével, testével és vérével jelen van, a’ kit az örök Atya fold kerekségére behozván az Angyaloknak imádni parantsolt (Zsid. I, i, 6.), kit a’ Mágusok Betlehemben, az Apostolok pedig Galiheában imádtak (Mát. III, n. XXVIII, 17.), fzent kötelesség ötét Isten gyanánt imádni. Imádta is mindenkor a’ fzent Miseáldozat alatt Con- secratiotol fogva Communióig *). Különösen pedig az *) Az Oltári Szentségnek imádásárol Tompánál (P. II. p. 120. a) ezeket olvasni: Quod Psal. 98. dicitur • adorate scabellum pedum ejus Ambrosius, Hieronymus, Augustinus ad Eucharistiam adcommodarunt. Sic enim habet Augustinus L. de Spir. S. c. 12» per scabellum terra intelligitur, per terram autem caro Christi, quam hodie quoque in mysteriis adoramus , et quam Apostoli in Domino Jesu adorarunt. Et Hieronymus: Multae, inquit, de sabello opiniones sunt, sed hic Propheta corpus Dominicum dicit, in quo majestas divinitatis tamquam super scabellum stat. S. Augustinus similiter per scabel» lum
