Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

de azon VT-dik fzázad előtt nem böjtöltek, sem térdet nem hajtottak; még első Leo Pápa is a’ Kántor bojtot Pünköst nyoltzadgya után való hétre határozta (lásd feli. 64. lap.). 567-dik Efztendőben tartott Turonai Zsinat (c. 18.) a’ Barátoknak megparantsol- ta, hogy ezen nyoltzad alatt mindennap böjtöllye- nek ; melly későbben a’ többi hívektől is Kántor böjt gyanánt elfogadtatott, de tsak Szerdára, Péntekre, és Szombatra fzállíttatott. A’ Pünköstnek nyoltzadgya ugyanazon ókból mint sl Húsvéti nem Vasárnappal, hanem Szombattal, mikor az egyházi Szo- losmában az úgy nevezett Nona egyházi órát meg- imádkozták, és a’ fzent Mise után végződik. Akkor végződik a’ Husvét iidő is.

Mostani üdoben a’ Kerefzlség helyett Pünköst napján , és annak nyoltzadgya alatt a’ Bérmálás Szentséget fzokták kifzolgáltatni a’ Püspökök, és pedig helyesen , hogy valamint az Apostolokra Pünköst napján ízál lőtt a’ Szent Lélek, és Őket új erőbe öltöztette, úgy a hívek is akkor tellj enek meg Szent Lélekkel, és a’ hitben erősödgyenek.

De azokon kivül a’ kik ezen iidő táján felvefzik a’ Bérmálás Szentségét, a’többi híveknek is, főképp a’ kik már felvettek azt, ezen Ünnepen ajtatosan kell a’ fzivekre venni Kristus Urunknak, a’ mái, és döbbeni Vasárnapoknak Evangyeliomiban foglaltt fza- vail, mell vekkel az ö eltávozásán megfzomorodott Tanitrányit vigafztalta, hogy tudniillik „nem had- ,, gya Őket árvául , hanem Vigafztalót küld nékik „ az Atyától, a’ ki örökké velek marad, őket min-