Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

237

Leiektől pedig Isten templomivá fzenteltt három ezer lelkeknek zsengéivel áldozatot mutattak be, mellyek a’ győzedelmeskedő kerefztzáfzló alá fzegőd- tek, egyedül tsak az alatt reménylvén üdvösségeket.

És ez a’ jeles nap a Pünköst (7ísursKo^t>], quinquagesima) *) napja. Mindazonáltal mivel a’ régi kerefztények Husvét és Pünköst közölt való napokat Ünnep gyanánt fzentelték (112. §. 10. 11. fz. ah), azért ezen napok is TEvrzx-ogqnak, Quinquagesi- mának, PünkÖstnek hivattattak (Chrys. T. V. Horn. 56. p. gig. Bingham de őrig. et antiqu. lib. XX. cap. 6.). Sőt már a’ fzent írás is illyen értelemben látfzik venni e’ fzavakat: mikor betelnének a' Piin~ köst napjai (Ap. Tsel. II, 1.). XI-dik Századtól fogva tsak az Ünnep egyedül neveztetik PünkÖstnek.

Mind ezekből nagy hasonlatosság tetfzik ki a’ Zsidóknak, és a’ Kerefztényeknek valamint Husvét, úgy Pünköst Ünnepei között is: hanem a’Kerefztényeknek ezen ünnepei a’ Zsidókénál annyival jelesebbek , hogy emezeknek tárgyai tsak jövendölő árnyéki voltak azon jóknak, mellyekre a’ mi Husvé- tunk, és Pünkostünk emlékeztet.

De nem is lehet kételkedni arról, hogy már az Apostolok is jeles Ünnepnek rendelték Pünköstöt,

*) De jejuniis antiqua a Monachis instituta conserventur , ut de Pascha usque ad Quinquagesimam (Pentecosten) exceptis Rogationibus omni die prandium Fratribus praeparetur. Post Quinquagesimam tota hebdomada exacte jejunent, ’s a’ t. Cone. T11- ; ron. II. c. 18.