Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

224

napokon nem böjtöltek, mindazonáltal a’ kerefztjá- ro három napra nézve kifogást tett az I-sö Aurelia- numi Zsinat (Cahassuti fzerént 5o8-dik Gratianus fzerént pedig 5íl-dik efztendoben), és azokra böjtöt parantsolt *) mellyet mindazonáltal nem fogadtak el mindenütt, és most sints Szokásban.

Minthogy ezen iidő táján a’ vetések, rétek, fzöllohegyek, gyümöltshozó fák nagy reménységre zöldellenek, és virágoznak, arra kell ébrefztetnlink, hogy az Istent kérjük, hogy árafzfza reájok az áldását, ártalmas felhőktől, égfzíakadástöl, jégessÖtol, fzárazságtol, ’s más hasonló vefzedelmektöl, az or- fzágot pedig éhségtől, döghaláltol, ’s egyéb tsapá1- soktol megoltalmazza.

Ezen alkalmatossággal helyesen esik, hogy a’ Minden Szentek Eétániáját imádkozzak vagy énekelik ;

*) Cabassutinál az I-sÖ Aurelianomi Zsinatnak 29-dik canonnyát e’ képpen olvasni: „ Tefzett hogy az Úrnak „ mennybemenetele előtt kérések, vagy Létániák tartas- „ sanak úgy , bogy előre botsátott harmad napi bojt ,, az Úr mennybemenetelének jeles ünnepén fziinnyön ,, meg 5 melly három napon a’ fzolgák és fzolgálók is „ fzabadíttassanak fel a’ munkától, hogy az egéfz nép „ annál inkább öfzvegyiilhessen. A’ három nap alatt „ még meg is tartoztassák magokat, és Nagy Böjti éte- „ lekkel éllyenek “ — Mamertus után Hesychius állott a’ Bétsi Egyháznak kormánnyá mellé, azután pedig Avitus, ki (Hóm. in Rogat.) azt mondgya, hogy „ nem tsak Frantzia Orfzág, hanem világfzerte mint- „ egy fzokott úton folyik a’ kerefztjárásnak (Rogatio-» v nis observantiae) kiáradó vize.^