Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 2. rész (Esztergom, 1824) - 10.473b

173

parantsulattya, hogy fzeressük egymást, «’ mmí 6' ís fzcretett minket — és tsak úgy vagyunk• az 6 baráti , ha megtselekfzük , a miket parantsolt (Ján. XV, 12, 3.4.). A7<? fzeress pedig tsak fzöval

és nyelvvel, hanem tselekedettel és igazsággal (I. Ján. III, 18.); mert Kristusnak tselekPziik, a’ mit az Ő legkisebb attyafiának tselekfzük (Mát. XXV, 4o, 43.).

110 §.

yf Nagy JRéntek%

Igazán Nagy Péntek, az az nagy és ízent nap minden ember előtt a* mái nap azért, bogy ma Kristas Jesus az ö kettős tulajdonságában mint áldozó Pap és feláldoztatott (victima) küldetésének tzéllyát végre hajtotta. Ez a’ nap az Úrnak tsudálatos Faseja, vagy e’ világból halálra való átmenetele , mellyen feláldoztatott a’ kerefztoltaron az Istennek báránnyá, ki clveízi a’ világ bűneit, és a’ pokolbélí Fáraót tengerbe merítette (II. Moy. XIII. Ján. I, 29.). Ez a’ nap az igaz engefztelésnek nagy napja, mellyen a’ gyarlóságunkba öltözött Isten fia, a’ mi Hitünknek , és örökké maradandó Testamentomnak fzent- séges Fő-Papja nem bakok és borjak vérével, nem is kézzel tsináltt sátorba ment azt Istent engefztelni, hanem minekutánna saját vérével eltörölte volna az ellenünk való Isteni végzésnek kézírását, és azt a" kerefztre fzegezte volna, megfofztván a’ halálnak és pokolnak minden hatalmát, behatott az egekbe, megnyitotta a’ mennyeknek bezártt kapuit, megárafz-