Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
83 Amazok a’ kerefztény Hitnek ollyan igazságai, öiellyek az Isten, önmagunk, és felebarátunk iránt yaló vifzonyinkat fejtik ki, és a’ kerefztény erkölts- íiek talpfalul fzolgálnak; emezek pedig az Isten önmagunk, és felebarátunk iránt való kötelességeinket mondgyák ki, mellyek az előbb éréntett vifzonyok- bol önkényt következnek, és mellyeknek tellyesítése kerefztény erk'ólts tökélletesség. Hogy a’ kerefztény tudományban való .oktatást az elmeiigyelo tárgyaktól kell kezdeni, olly világos, minthogy nem lehet falat talpfal nélkül építeni: azért fzokás de fzüksé- ges Í9 azokat a’ gyermeknek, a’ gyakorlás ügyelőket pedig a’ korosabbaknak , kikről feltehetni, hogy ama’ talpfal igazságokat már tudgyák, előadni. Az elmeügyeloknek előadása közönségesen Katechesi- sekbe.n vagy Kcitechismusokbnn, a’ gyakorlásügyeloké pedig Predikatziókban történik. Rofzul tenné mindazonáltal a’ Katecheta , a’ ki vagy a’ Katechesisek- töl aJ gyakorlásiigyelö igazságoknak magyarázását f vagy a’ Predikatzióktol az elmeügyelőknek kifejtését éppen és egéfzen elfzakafztaná. Mind a’ kétnemű igazságok minden embert érdeklik; tehát mind a* két nemüeket minden korú embernek, az Ő ínségéhez és elmetehetségéhez képest fzívére kell kötni. A’ kerefztény Tanítások közönségesen hat hét éfztendös gyermekekkel az oskolában kezdődnek. Itt a’ Katechetának első igyekezete arra tzéloz, hogy a’ gyermekek a’ legfundamentomosabb, és legfziik- ségesebb dolgokat az Istenről és Kristusrol megta- nullyák. A’ jó Tanító meg nem elégfzik azokat tsak F 3 az