Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
75 toznak a’ Lelkipáfztorok prédikálni’, és a’ fzent Miseáldozattal az Isten igéjének hirdetését öfzvekap- tsolni, valamint Kristus is az ö utolsó vatsorájával hofzfzas egy Predikátziót öfvekaptsolt (Ján. XIII — XVII.), ’s azért a’ népnek is fzívére kötni, hogy az Anyafzentegyháznak értelme és lelke fzerent egy kis misehalgatással nem felel meg az Ö paran- tsolattyának. 4. Fo kötelességeknek is tartották a’ Tanítást hajdan a’ Püspökök eíannyira, hogy egefz V-dik fzázadig a’ történetírásokban tsak három példára akadunk, hogy magok helyett alrendü Papokkal predikáltattak volna, úgymint a’ megaggodtt Valerius Hypponi Püspök fzent Ágostonnal , ki is an- anak holta után Püspöki fzékébe emeltetett, Sándor Caesareai Püspök Origenessel, és Aranyfzájú fzent János is alrendü Pap lettére Antiochiában prédikált. De az illyen példák olly ritkák voltak , hogy Demeter Alexandriai Pátriárka Caesareai Sándort az említett lettéért egy (provincialis) Zsinatban vádolta. Szent Jeronimus pedig neheztelt a’ Püspökökre , hogy az alrendü Papokat olly ritkán hatal- masíttyák a’ predikálásra. Nem is tsuda , mert a’ fzent Atyák, és az egyházi Gyülekezetek, valamint az ön leikiösmérettyek is őket fziintelen arra serkengették, hogy apostoli hivatalra emeltetvén annak feleilyenek meg. Előbb a’Napkeleti Püspökök kezdték az alrendü Papoknak vagy megengedni, vagy parantsolni, hogy az Ö jelenlétekben prédikálj anak ; ízent Ágoston példája után pedig a’ Napnyugotiak is. De azért ők nem
