Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

64

2-or A mi a'Papot illeti: a* Plébános, vágy a* törvényes Lelkipáfztor a’ lelki dolgokban tulajdon Elöljáró, Tanátsló, Vigafztaló, Bíró, Barát* és Atya azokra nézve, a’kik az ö Lelkipáfztori gondviselése alá jutottak, ő hozzá utasíttatnak mind tízek a’ lelki ügyökben a’ Páfztorok Fejedelmétől Jesus Kristustoí, ennek Jegyesétől az Anyafzentegy- háztol, és a’ Püspöktől; Ő tőle is egyedül tapafztal- hatnak az Ő lelki Ínségekben legnagyobb irgalmasságot, és fzeretetet, a* fogyatkozásaik iránt legnagyobb békességes tűrést, és megkéméllést, a' job- bulások dolgában legnagyobb iparkodást és buzgó- ságotj a’ kétségben és fzomoruságban íegérdeklobb tanátsot,és vigáfztalást; mert ösmeri ö az övéit, az övéi is ösmerik ötét*, mert tudgya, liogy fzent kötelességében áll a’ juhai fölött vigyázni, és a’ lelkeikért fzámot adni, sőt az életét is érettek föláldozni (Zsid* XIII, 17* Ján. X, i4, i5.). A’ Plebániaközség aZ ö Lelkipáfztorával egy lelki ^testet tefz; illik tehát* hogy a’ fo és tagok azonegy fzent helyen a’ köz áldozat, imádság, oktatás, vifzontagos példa által épiillyenek, és a’ lelki dolgokban nevekedgyeneh; Lehetetlen, hogy a’ mennyei Atya ezt a’ juhoknak az ö Páfztorokhoz, a’ tagoknak az ő fejekhez való ragafzkodását, és a’ lelki épülésre törekedő koz í- gyekezetét kegyes fzcmmel ne nézze, és üteg fie áldgya (Tartsdöfzve Andr. Reichenberger ^űflorűí 2ímreifung brit. 2.0. 78 — 87.). Ha pedig az Isteni fzolgál a tokban, és a’ legérdeklŐbb dolgokban, minők a’ lelki dolgok, a5 juhok az Ö Páfzloroktol *