Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

vösség’tudománnyára oktattasson; a* jóra öfztönt, a’ roíz ellen intést, a’ nyomorúságban vígafztalást keressen és vegyen. Nints is abban kétség, bogy a* juhok inkább hallyák és követik az 6 Páfztoroknak fzavát, melly elŐttök ösméretes, mint az idegenét, a’kinek az akolhoz semmi köze (Ján. X, 4,5, i5.\ Nagyobb bizodalommal is lehet kiki az Ő saját Plébániatemploma mint akár mellyik más iránt, mivel tudgya, hogy ott az Ő Lelkipáfztora a’ ízent Misét, és egyéb imádságokat, mellyeket az Istenifzolgálat- nál az egéfz község nevében végez, különösen Ő érette is az istennek bemutattya. Kinekkinek Plébániatemploma legtulajdonabb hely arra, hogy a’ Kerefztség által az Istennek fiai közé fogadtassék, és azon lelki hafznokban réfzesíttessék , mellyeket Kristus az Ő híveinek fzerzett: hogy a’ Bérmálás által a’ Hitben megerŐsíttessék; hogy a’ Penitentzia áltál a’ bűneinek kötélétől megoldassák; hogy az Oltari Szentség allal az elet kenyerével vastagíttas— sék ; hogy egyházi vagy házassági állapotra az Istentől áldást nyerjen; hogy a’ gyermekágyas afzfzony a’ házassági fzeretetnek gyümöltsét a’ beavatáskor az Istennek bemutassa; hogy abból a’ beteg a’ bá-* torító, erősítő, é$ vigaFztaló eledelt, és a’könnyebbítő olajt magához vitesse; hogy abban a’ holttnak tetemi az Anyafzentegyháznak fzokása fzerént fzen- teltessenek meg. Szóval kinekkinek Plébániatemploma az Istenikegyelmeknek saját tárháza, a* lelki, dolgoknak, és az örök üdvösségnek tulajdon miv- helye.

63

2