Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

580

mazik, és magyarul olíyan esküdtetést tefz, mellyel az emberek testébe, vagy házába fzállottgonofzlelkek kiüzetnek. Hlyen hatalommal Kristus Urunk igen gyakran élt, a* mint a’ fzent írásnak több helyeiből világosan ki telizik (Mát. YIII, 16. Márk. Y, í—i6. IX, 24. Luk. IY, 55. YIII, 29. IX, 45. ’s a’ t.). Hasonló hatalmat adott 6 az ApQStolinak is, a’ mint nyilván való fzókkal bizonyíttya fzent Máté : öfzvehiván a tizenkét Tanítvány it, hatalmút ada nékik a tijztdtalan lelkeken, hogy kiűznék azokat (X, 1, 8. Márk. XAÍ, 17.); és az Apostolok magok is egy alkalmatossággal, midőn első Apostoli munkájokrol megjöttek, ditsekedtek: Uram még az ördögök is engednek nekünk a te nevedben (Luk. X, 17.): olvassuk az Apostolok Tselekedetinek könyvében, hogy Pálnak még kefzkenöivel, és Övedzoivel is kifizettek az emberekből az ördögök (XIX, 12.).

Voltak azonban Kristus üdéjében már a’ Zsidóknak is ördögűzői vagy esküdtétől, kik magokról azt költötték, hogy az Abraham Istenének nevében az emberekből űzik ki az ördögöket: valóban pedig tsak ide ’s tova lézzengök, és hitegetok voltak, kik az ö fzemfényvefztéseikkel az embereket elaltatták, és az ördögűzésnek fzíne alatt önhafznokat vadázták éppen ollyan formán, mint ama’ jövendölő lelkű leányzó Filippi Yárasában, ki az ö jövendöléseivel nagy hafznot hajtott az Urairak; Pál pedig ezeknek nagy bofzfzonkodására belőle a’ jövendölő lelket kiűzte azért, mert nem fzívelhette, hogy utánna és Silás után gyakran kiáltozgatott: ezek az emberek a*

fel-