Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
57b nem találná üdvösségesnek megadni azt, a’ minek megnyerésére a’ fzenteltt dolgokkal imádságképpen tzélozunk, a’ helyett más valami jóval megáldhat. A’ pedig mindenkor az Isten előtt kedves, és nekünk iidvösséges, mikor az áldások és fzenteJések alkalmatosságával , vagy a’ fzenteltt 'dolgokkal élvén, efzünkbe juttattyuk, hogy minden jó, és ajándék onnan feliül van a’ világosság Attyátol (Jak. I, 17.), nints is másban reménység: ő pedig nem azért adgva nékiink a’ világi jókat, hogy azokban meg" nyugodgyunk, mintha e’világon kívül más élet nem volna, hanem hogy azokkal megáldatván , annál a- iadályoztatlanabban és fzabadabban fordíttsuk ügye- letünket a’ végtzélunkra, minden gondolatinkat, ki- vánságinkat, befzédinket, tselekedetinket, életünket fzentiil elintézzük, a’ világi jókat mint végtzélunkra segítő efzközöket igazságos utakon keressük, azokkal mértékletesen éllyünk , tökélletesítésünkre fordíttsuk, a’fzüköiködökkel is felofztsuk. Jesus Kristus Jett arról kezes, hogy az Isten illyen embernek mindenkor juttat annyit, a’ mennyi az Ő böltsessé- gének, jóságának, és igazságának tanatsa fzerént, az állapottyára és Ínségeire nézve fziikseges. Keressetek , úgymond, mindenek előtt az Isten orfzágát, és az Ö igazságát, és mind ezek.hozzá adatnak nék- » tek (Mát. VI, 55.). Mivel pedig az áldások a’ kerefztény Relieió' nak nem mivoltához, hanem esetiséges és mellék tárgyaihoz tartoznak úgy, mint p. o. a’ Processio, liútsújárások, Létámák, Olvasók , és más ajtatos SJa~
