Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a

44 gyiptombol való kiköltözése után az Isten tsináltatolt magának egy Sátort, és abba helyheztette a’fzent fze- krényt, melly fölött felhoofzlopban annyifzor megje­lent , és Moysessel befzélgetetf. Akarta, bogy ez a’ fzekrény legyen ama frigynek , mellyel Abrahám- mal és annak magvával kötött (I. Moy. XV. II. Moy. XXIV.), valamint ama’ jútéteményeknek,és tsudáknak is, mellyekkel őket ápolgatta, emlékeztetője. Hogy pedig a’ Zsidóságot a’ fzomfzéd Pogány Nemzetek­nek példája meg ne fzédíttsg, és a5 Bálványok imádá- sára el ne ragadgya, nem másott, lianem tsak ezen Sátornál engedte meg néki az áldozatok bemutatá­sát (V. Moy. XII , i — i4.). Üdovel magának Sala­mon Király által Jerusalemben roppant egy Templo­mot építtetett (III. Kir. III.), hogy abban lakjon , és a* Tör vényben parantsoltt áldozatokkal tifzteltessen. Még a’ Zsidóknak Sátorok sem volt a’ közön­séges nyilvánvaló Tstenifzolgálatra, már a’ Pogá- nyok hegyeken, halmokon, berkekben oltárokkal és áldozatokkal ti ízt el ték. az Ő Isteneiket; a’mint az Isten parantsolattyábol is kitetfzik , mellyel meg­hagyta az Israel fiainak, hogy mikor Kánáan földé­re megérkeznek, minden Bálványimádásrafzántt he* Jyet tűzzel vassal rontsanak el (V. Moy. XII, 2, 5.) Kőfal Templomok is előbb volt a’ Pogányoknak , hogy sem a' Zsidóknak, a’ mint Sámsonnak halálá­ból is , melly Dágon nevű bálványnak Templomá­ban (Bir. XVI.), nem külömben ama’ fzerentsétlen esetből is, melly ugyan azon bálvánnyal az ő Tem­plomában történt (I. Kir. V, 1 —5.), kitetfzik. A’

Next

/
Oldalképek
Tartalom