Rátz András: Liturgika, vagy a romai keresztény katolika anyaszentegyház szertartásainak magyarázattya. 1. rész (Esztergom, 1823) - 10.473a
553 az okosság parantsollya 5 hogy kiki tsudálatos kepe-* hét es ereklyéket ott és akkor hid gyen, a’ hol, és mikor arra elegendő, és meggyőző okai vannak • mert a’ hiteladásban az ember valamint a* kelleténél kevesebbel, ngy a’ mód nélkül való sokkal is hibázhat. Különös tiízteletben tartsa azokat a’ képeket, a’ mellyeket az Isten maga, elegendő tanúbizonyságok fzerént, különös kegyelmekkel, és tsudatételek- kel a’ többiektől megkülömböztetett. Ezt az óvást megkívánni látfzik maga az Anya- fzentegyház is. A’ Tiádén tömi Egyházi fzent Gyű lekezet (az elobbeni §. fzerént) helyben hagyta a’ képekkel való igaz élést, de ellenkezőképpen meg is tiltotta azt, a’mi azoknak tifzteletében illetlen nem igaz és babonás; és a’ tsudálatos képek iránt semmi kifogást sem telt. A’ Cameracumi egyházi Gyülekezet is meghatározta, „hogy a’ képeket sem fzerekre, sem fzép- „ ségekre, sem drága voltokra, sem mesterséges al- „ kottatásokra nézve a’ tifztelet nem illeti; sőt in- „ kább a’ népet arra kell inteni, hogy az elméjét, „ ajtato-ságát, tifzteletét arra igazíttsa, a’ mit a’ „ kép ábrázol, nem pedig az ábrázoló jelekre ; mert M a’ kép se nem lát, se nem hall, se nem érez.u A’ Coloniai Zsinat is, melly 1452-dik efzt. tartatott, hasonló tekintetből megyhagyta a’ Püspököknek, „hogy ha az egyházi Megyéjeket látogat- „ ván, vagy egyébként is éfzre vennék, hogy r „ nép némelly képek iránt nagyobb hajlandóságai ) Szeretettel, és ragafzkodással viseltetik, mint sena
